Művészcsaládból származom

Marcikám szörnyen unatkozott, míg bárányhimlős volt. Az unalmát bútordíszítéssel próbálta elűzni. Először a  mobil kiságyat nyomdázta össze. Mérgelődtem, megbeszéltük, hogy ilyent nem csinál többet, megígérte, majd... másnap megint összenyomdázta. Mérgelődtem, megbeszéltük, megígérte. Sejtve, hogy itt verbális eszközökkel nem fogok előbbre jutni, elraktam a nyomdát. Másnap zsírkrétával firkálta össze az ágyat. Mérgelődtem, megbeszéltük, megígérte. Negyedik nap a szekrény ajtaján fedeztem fel kreativitásának újabb nyomait, íme:

Marci alkotása

Ekkor már láttam, hogy itt minden hiába, megkérdeztem:
- Marci, ezt mikor rajzoltad ide, ma?
- Nem ma csináltam.
- Hanem mikor? Tegnap még nem volt itt.
- Hát másmikor, amikor ráértem.

Mondják, hogy a jó példa ragadós, hát még a rossz... Kiskatára is átragadt az alkotás izgalma, egy óvatlan pillanatban a következőt kanyarította fekete zsírkrétával az ajtóra:

Kata alkotása

Mielőtt bárkiben felvetődne a kérdés, hogy én mit csináltam az idő alatt, míg ők alkottak, elárulom, hogy az ilyenféle akciók pillanatok alatt zajlanak, a legnagyobb csendben. Kata mellett pedig ott álltam, csak nem vettem észre, hogy egy elorozott kréta van a kezében. 

Az a szerencséjük, hogy imádom őket. :D

A kedvenc Marci szösszeneteim az elmúlt időszakból:

Törpepapagáj
- Anya, amikor gyerek voltál, így beszéltél, mint én? Ilyen fiúhangon?
- Lányhangon beszéltem, de nem ilyen sokat, mint te. :)
- Én azért beszélek ennyit, mert én egy ilyen fajta Marcika vagyok. Nem bírok folyton csöndben lenni.

A magyarázat
- Azért nem aludtam (ebéd után), mert nem értem rá.

Bújócska
- Aki bújt a kilenc, megyek!

Ugrál le az ágyról
- Gyakorolnom kell a Superman-t, mert még nincsen kész a Pókember se.

ELKÖLTÖZTÜNK! Az új címünk: http://csaladiallapot.hu/