Oldalak

2012. május 31., csütörtök

Feri bácsi szpesöledisön (különkiadás)

FIGYELEM! A szöveg nyugalom megzavarására alkalmas helyesírási hibákat és tájszólást nagy mennyiségben tartalmaz!


Főzőtanfolyam a la Feri bácsi 

Pár napja Szembeferibácsinál jártunk. Kicsit sok római salátát ültettem, gondoltam viszek belőle a nyusziknak. Amikor pitypangirtást rendeztem az udvaron, azt is átvittem nekik, nagyon szeretik. :)
Marcival ketten indultunk át, mondta, hogy ő szeretné a nyuszkókat megetetni. Feri bácsi mondja neki, hogy születtek ám kismalacok! Erre én gyorsan hazarohantam a fényképezőgépért, meg a család többi részéért: Apuci, Kata + a nálunk vendégeskedő Dalma, Kata keresztanyukája.
Egy hónapja még szomorú volt Feri bácsi, mert az anyakocájának egyetlen kismalaca született, az is elpusztult. Mérgében vett egy másik kocát, Dragonernek hívja (nem tudom, mi köze lehet a focistához...). Dragonernek születtek most malackái, négy darab. Gyönyörű apró, rózsaszín kis jószágok, hatalmas vicces fülekkel, imádni valóak. :)

malackák

picik...

...és rózsaszínek :)

apró, félénk állat :)

ezek nem malacok, hanem nyulak :)

A régi anyadisznót levágták, Feri bácsi azt mondja, így túl nagy kára nem keletkezett, meg aztán ott van nemtudomhány liter zsír is.
- Te hasznász zsírt?- szegezte nekem a kérdést.
Nem tudtam, megértené-e, hogy egyéb problémáim miatt én már vagy 15 éve nem ettem zsírt, de belevágtam:
- Hát az az igazság, én nem tudom megenni...
- Dehonnem, köll az! Amikor hust sütsz, mindegy, hogy tyukot vagy disznót, annak nem szabad leszennyi a zsirgyát, rajta kö hannyi. Annak úgy a saját zsirgyába kö megsűnyi. Vizet nem szabad alá raknyi. Meg a pörkűt alá se, csak annyit, ami muszáj.
- Persze, csak az a baj, hogy ami húst a boltban veszek, az egy csomó vizet enged.
- Na ippen azé. Vizet csak a végin szabad hozzátennyi. Az állatorvosilag be van szabályozva, hogy ami viz a husba van, abba vannak a vitaminok. Én nem szeretem azt a hust, amit az asszony, meg a fiam süt a sütőbe, a villanyosba. Én szoktam sütnyi fönn a gázon, lábosba. Föteszem a hagymát, meg a hust, amiko má gyün a szaga, akko tudom, hogy jó. Na akko megfordittom, a másik felit is megsütöm. Na az jó!
Dödöllét szoktá-e csinyáni?
Azt mégse mondhattam neki, hogy egyszer, úgy 5-6 éve már csináltam, de gluténmentes lisztből nem lett valami autentikus, úgyhogy azóta nem próbálkoztam.
- Hát, nemigen...
- Tudod, hogy köll? Föteszed a krumpit főnyi, annyi vizet, hogy egy ujjnyi maraggyon fölöttö. Amiko megfőtt, mindig annyi lisztet tesző hozzá, amit fövesz. Amiko má érzed, hogy a kanálla egybe ki tunnád vennyi a lábosbu, akko jó. Nem szabad ám megijennyi! Mer a fiatalasszonyok meg szoktak ijennyi, amiko ragad, hogy jaj eszurtam! Nem, akko jó, amiko má egybe ki tudod emenyi. Akko kiszaggatod, a hagymát úgy pirittod meg, mintha töpörtyüt csináná, tudod (persze, persze, bólogattam okosan) ollany rózsaszinre.

Nna, ezek után lehet, hogy csinálok is valamikor, már sokkal jobb gluténmentes liszteket lehet kapni, talán jobban sikerülne. :)

- Hát daradödöllét szoktá-e csinyáni?
- Olyanról még nem is hallottam, őszintén.
Akkor elmesélte, hogyan kell daradödöllét főzni, meg hogy ő mennyire szerette azt gyerekkorában "pörkütte".
- Szép nagyra lehet tőle nőni, ugye Feri bácsi?- vigyorogtam. Szegény valahol a 120 és 140 kg között lehet.
- Hát ja... - merengett el. De most sovánkottam ám!
- Tényleg?
- Vót egy kabátom, 25 éve vettem, de nem ért be, hiányzott úgy tíz centi. Most szedem ezt a parti... articsókát, meg ezt a kurkumát, tudod. Ezek jók a vérkeringésre meg az izületekre meg mindenre. Gondútam, föpróbálom a kabátot, hát be tuttam végig huzni a cipzárt. Örűtem neki, van egy új kabátom! (25 éves :)

Alternatív gyógymódok a la Feri bácsi


Kb. egy hónapja kérdezte Tamást:
- Gyerekek jól vannak?
- Sajnos bárányhimlősek.
- Annak kikö gyünni.
- De már van ám ellene védőoltás is, mert elég veszélyes szövődményei vannak.
- Akkor is, annak ki kö gyünni! Igaz bele lehet haanyi, ha megtámaggya a beleket, de akkor is jobb, ha kigyün gyerekkorba.
Nem tudom, innen hogy jutottak el a fülfájásig, de kiderült, Feri bácsinak arra is van fortélya:
- Amikor a gyerekek még picik vótak, langyositottam disznózsirt, azt belecsöpögtettem a fülükbe. Reggelre kifolyt az összes sz*r belülle, de nem fájt a fülük utánna.
Folytatta a mesélést:
- Az én öreganyám...
Felesége közbevágott:
- A te öreganyád egy boszorkány vót!
- Az én öreganyám hajnalba mindig kizavart minket a mezzőre egy lepedőve harmatot gyüjteni. Addig nem mehettünk haza, ameddig tele nem lett a kanna.
- Az jó sokáig tarthatott.
- Egy csavarásra kigyütt olyan 2-3 deci viz. Azt mindig megmonta, melyik mezzőre mennyünk, mer tutta, milyen gyógynövények vannak ott. Azt a vizet aztán üvegekbe rakta, föliratozta. Ha valami bajunk vót, mindig tutta, melyikbü kö adnyi.
Ezek után már értem, miért mondta Piri néni, hogy boszorkány volt a kedves mama. :D

Hát ezért érdemes az öregeket végighallgatni, mindig tanul valami okosat az ember. :D Járjatok nyitott füllel (és szívvel)!

ELKÖLTÖZTÜNK! Az új címünk: http://csaladiallapot.hu/

5 megjegyzés:

  1. Jaj! Mire el tudtam olvasni a címet:))) Na, ezzel inkább nem dicsekedek. Szépek az állatkák. Régen anyuméknál is születtek malackák, sokat játszottunk velük, okos állatok. Nyúlból öcsi van jól ellátva, 24 született három anyától, a mókik nagyon szeretik simogatni őket.

    A recepteket nagyon élveztem, kár, hogy nekem nincs Szembeferibácsim.

    VálaszTörlés
  2. :) Igen, azok kedvéért írtam zárójelbe magyarul, akiknek belebicsaklana a szeme a "szinteperfekt" angolomba. :D
    Én szüleimnél is voltak malacok régen, 2*1 pár, de miután mindkét disznóölésen zokogott az egész család, inkább feladtuk a disznótartást. :) Annyira a szívünkhöz nőttek, tényleg nagyon okos állatok. Megtanulták, hogy az ajtó mellé egy kupacba kakáljanak, ne össze-vissza. A szőrüket meg drótkefével szoktuk fésülni, imádták. :D
    A héten figyeld a postást, küldöm a tulcsikat!

    VálaszTörlés
  3. ööö, gyökérkefét akartam írni, a drótkefe durva lett volna... :)))

    VálaszTörlés
  4. Nekem kedvenc malacos élményem az, amikor a Tesóm megdumálta,hogy két szopósmalacot lazán haza tudunk vinni szatyorban gyalog a kisvárosunk túlfelére...(Mamáéktól kaptuk, nem loptuk:D)Szerencsére éppen jött Apu Trabicsekkel és megmentett minket félúton:D Szembeferibácsira meg lehet hallgatni "dödölleileg", mert anno nekem is hasonlóképpen magyarázták el a fortélyokat.

    VálaszTörlés
  5. Valószínűleg azóta a gyengéim a kismalacok. :) Őket én neveltem fel cumisüvegből, mert olyan sokan voltak tesók, hogy anyukájuk nem tudta volna szoptatni mindet. Suliból nagyszünetben mindig rohantam haza "szoptatni". :D
    Dödölleileg- jó szó... :)

    VálaszTörlés