(Otthon)teremtő gondolatok

Azt mondják, a gondolatoknak teremtő ereje van. Hát én "gondoltam" magunknak egy házat.A történetünk dióhéjban a következő: egy kis család vagyunk nagy álmokkal. Apa, Anya, Marci (jelenleg 3 és fél éves) és Kata (most 17 hónapos).

Tavaly ősszel beleszerelmesedtem egy házikóba. Falusi ház, hatalmas telekkel. Álmaim háza. Lesz majd, ha befejeztük az átalakítást, felújítást. Addig azonban néhány "apróbb" akadályt le kell még küzdenünk. Például ilyesmiket:

1. a ház még nem a miénk papíron, csak gondolatban

2. azért nem a miénk, mert jelenleg nincs elég pénzünk arra, hogy lakhatóvá tegyük. Annyi lenne, hogy megvegyük, de a csupasz falakon kívül más még nem nagyon található benne. Ajtók és ablakok sem...

3. a tulajdonos (építési vállalkozó, ajjaj) nem igen akar engedni a vételárból.

4. akik tudnak a tervünkről, szinte kivétel nélkül le akarnak beszélni a vásárlásról.

Ugye nem is olyan vészes a helyzet? :)

Az elején még azzal is meg kellett küzdenem, hogy úgy éreztem, Apa se akarja a házat. Ez azóta megváltozott szerencsére. Az átmeneti hullámvölgyek után most nagyon pozitívan gondolkodom. Érzem, hogy ránk vár a kicsi ház!

Fájó szívvel, de megpróbáltunk (próbálunk) más házak után is érdeklődni, de valahogy rendre nem jutunk el odáig, hogy megnézzünk akár csak egyet is. Apa szerint én woodoo-zom meg a hirdetőket, akik telefonos érdeklődés után elfelejtenek visszahívni minket vagy épp fel se veszik a telefont, ha keressük őket. Ma két hirdetést hívott fel Apa. Az egyikről kiderült, hogy vizes a fal (ez nálunk kizáró ok), a másikat viszont hétvégén megnézzük állítólag. Ajjaj, már megint "varázsolnom" kell. :)

ELKÖLTÖZTÜNK! Az új címünk: http://csaladiallapot.hu/