Apa ma kérdi tőlem:
-Ugye tudod, hogy megint nem kell azon gondolkodnunk, hogy esetleg azt a házat vegyük meg, amelyiket múlt hétvégén néztük? Levették a hirdetést az Ingatlanbazárról.
Bevallom, elég nehezemre esett visszatartani a vigyorgásomat. :) Akkor ezek szerint a boszorkányság- amiről itt írtam- megint működött.
Meg is kérdeztem gyorsan Apát:
-Azért szeretsz akkor is, ha boszorkány vagyok?
-Igen, de most arra koncentrálj kérlek, hogy az öreg (a kicsi ház tulajdonosa) engedjen az árból.
Őszintén remélem, hogy a tulajdonosnak sikerült eladnia a házát és nem a bank fogja elárverezni.
Az az igazság, hogy nem is szeretek arra gondolni, hogy másik házat kell megvennünk. Éjszakánként azon kapom magam, hogy nem alszom, hanem azt tervezgetem, mit hogyan fogok berendezni, melyik helyiség hogy fog kinézni stb. Amikor először néztük meg Kicsi Házat (így nagy betűkkel), rámtört a para: mi lesz, ha valaki gyorsabb lesz nálunk és megveszi előttünk? Erre Apa egy munkatársa azt mondta: ha a Kicsi Ház a miénk, akkor meg fog várni minket. Azóta ehhez tartom magam. Kisebb kilengésekkel persze, mert néha azért elkeseredek. Olyankor például, amikor tudatosul bennem, hogy a bankok nem kapkodnak utánunk, hogy hitelt adhassanak, még ha nem is kérnénk sokat, akkor se. Apa felszámolás alatt álló cégnél dolgozik, én még GYED-en...
Ajjaj, valahogyan meg kéne gyorsan gazdagodni. Bankrablás és prostitúció kizárva... :)
ELKÖLTÖZTÜNK! Az új címünk: http://csaladiallapot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése